A középkori eredetű, Szent Mártonról elnevezett templomot a 17. század végén felújították. 1732-ben, amikor az evangélikusoktól visszavették, már romos állapotú tornyáról írtak. A 18. században átépítették. A templom ívelt szentélye keskenyebb a hajónál. Az oldalfalakon kulcslyuk alakú, lőrésszerű ablakok láthatók, nyomaiként annak, hogy a török időkben megerősítették az épületet. Tornya, mely keleti homlokzat előtt áll, jóval későbbi átépítés nyomait viseli.