A szatmári Erdőhátat 1717-ben tatárok dúlták fel, és felgyújtották a templomot is. Ezt követően átalakították a 15. században épült téglatemplomot és egy különálló, egyszerű, zömök harangtornyot építettek hozzá a 18. század első felében. Valamivel későbbi a három szintre tagolt, gazdagon áttört díszítésű szószékkorona. Ekkor készülhetett a hasonló díszítettségű, baldachinos hatos pad is, valamint a rokokó elemekkel ellátott karzat. A szentély ablakán még látható az eredeti gótikus kőrács. Ugyancsak megőrizte késő gótikus karakterét a déli bejárat ajtókerete. Felette, kicsit kelet felé eltolva, két, 18. századi ablak között egy reneszánsz ízlésű, farkasfogas címeres, feliratos kőtábla látható, amelyet viszont barokkos levéldíszes, növényi ornamentikájú faragvány fog körbe. A sokszögzáródású szentély északi falában található a középkori szentségtartó fülke.